szomjúság
a tetőn olvastam fent fotókat készítettem
rólad szaladgáltál a cserepeken néha eltűntél
a látómezőből tudtam visszajössz mindig visszatértél
baj nélkül napoztunk aztán árnyékba húzódtál akkor láttam
először a kátrányon egy mélyedésben összegyűlt pocsolyából
ittál arra gondoltam milyen szép esővízre szomjazol te
is egyik éjszaka az asztalon hagyott bögrémből ittál
azt hittem az én vizemre szomjazol már ennyire közel
vagyunk tizenakárhány év után bárgyú öntelt fennhéjazás volt
Évi a szomszédom szólt egyre gyakrabban iszol nyugtalan
járkálsz felismertem ez a kínzó erős szomjúság azokat
az átutazó fáradt vándorokat gyötri akik mennek
tovább szomorodtam nekem itt nem lehet annyi vizem
annyi esőt nem lehet lefényképezni sem
hogy visszatérj a látómezőbe az árnyékból
meg kell tanulnom a köveimből kutat építeni
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-18 13:53:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-18 13:53:53
