Benceversek – Keret


Állj már meg kisfiam! Nem igaz! Igy nem végzünk soha.
De elszalad. Dühöm tajtékján szörfözik hullámtörésig.
Mire visszaér, már csendes tengeröblön ringat bennünket a
cinkos kuncogás, s hajónkat a nyílt vizekre fújja a szél. El-
alszunk. Riadt férfiként rohan, apa nem akarok meghalni,
nem akarok meghalni, én utána, egyre leszakadón:
Állj már meg kisfiam! Nem igaz! Igy nem végzünk soha.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-11 23:09:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-11 23:09:21