Otthonos otthontalanság

Az otthonnak nevezett
négy fal között nyújtóznak el
a mosatlan tányérok,
széthagyott zoknik.

Együtt heverek velük,
közöttük, mintha
csak közös volna
a sorsunk.

Mozdulnak a függönyök,
forognak a ventilátor
lélekvesztett
angyalszárnyai.

A rádió gépszavaiból
tudom meg, egy másik
földrészen éppen
mi, hogyan esett.

Nem gondolkozom már
a transzcendens tartalmakon –
még öt kék, címletes papírdarab
biztosít a túlélést a hétre.

A funkciótlan tárgyak között
lomhán elnyújtózom én is –
látómezőn kívül helyezi
magát a külvilág.

Megvigasztal a levegő,
a por, a kósza illatok.
Magához ölel
az otthonos otthontalanság.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-03 22:29:10
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-03 22:29:10