Töredék (a XXI. századból)
Személyes cellánk vén falán
jegyezzük, ismét túl kevéske fény
szűrődik át, ha néha rést talál.
Lassan beborít az új jótétemény
monstre plakátja minden ablakot,
bebábozódnak rajt’ rovarfajok.
Itt szerettem belé, a csókjaink itt,
a pultostól is elég a szokásosat
kérnem, akármi bánt vagy haragra indít.
Már rég kifutón, ha a láng fogyat-
kozik is, kiállok: No, marjatok,
kirajzolódó báb rovarfajok!
Bebá-
kirajz-
bizony be báb.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-02 15:14:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-02 15:14:31
