madárjós

a park félelmetes ereje
a roppant vasútállomás
ahogy a haldokló padok
négykézláb vonszolják az árnyakat
semmire akasztott félhomály
tébolyult álmok árnyak
legyilkolt emlékek vérszaga
rostokló vagonok oldalán
csorog a kihűlt éjszaka
a szerelem csak sírni jár ide
senkinek nincs itt már senkije
"ha sajog is a "nem vagy" sebén
a "voltál" vigasza, szeretnék élni"
de ami már rég nincs
itt csak azok vannak
szívemen a galambok
mindent összeszarnak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-29 20:23:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-29 20:23:36