festő
Nálad a színek megteremtik saját maguk
fényét, terét. Egy képet befejezetlenül
hagytál, nem találtad a perspektívát;
megtört a ritmus. Távolodsz a Földtől,
sután lebegsz, ívben feszülsz önmagad
körül. Súlytalan, átlós szerkezeten nézve
csodás tájak, függőkertek. A horizont
mögül leselkedik Pán, s te felteszed
mindig tettre kész maszkulin álarcod.
Sűrűsödsz és ritkulsz két közeg határán.
Teremtenél, de csak félúton vagy gyökér
és lomb között: helyzeted válságos.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-29 18:57:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-29 18:57:47
