Jég

csak egy jégdarab,
a folyó alvadt ezüströge,
fölveszem,
aztán bedobom a folyó
közepébe,
hadd vigye a végtelen,
ha egyáltalán továbbjut a
hídalatti bokroktól;
én is űrhajós akartam lenni,
mégis itt maradtam
veletek a földön,
s lettem azzá ami,
olvadó jégdarab,
olykor egy pohár abszint,
és repülök,
űrhajós helyett mint
bukott angyal.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-22 10:20:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-22 10:20:50