Űr-villanella
Sötét, hideg verem az űr. Fázom.
Távol a Földtől, fényévekben mérve,
unalmamban ufókra vadászom.
A hazautat nehezen találom,
eltévedtem valahol a szubtérben.
Sötét, hideg verem az űr. Fázom.
A panoráma fekete mozivászon,
a semmiben nincs mélységérzet.
Unalmamban ufókra vadászom.
A csillagközi vákuumot járom,
fél életemet hibernálva élem.
Sötét, hideg verem az űr. Fázom.
Replikált dohánnyal pipázom.
Nekem nem jár becsületérdem,
unalmamban ufókra vadászom.
A barátaim, a nejem, a családom,
megöregszenek, mire hazaérek.
Sötét, hideg verem az űr. Fázom.
Unalmamban ufókra vadászom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-20 14:38:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-20 14:40:15
