Márica gyógyfüvei 2.
Pontosan fél deciliter alkoholos tinktúrát kellett kimérnie. Se többet, se kevesebbet, a több mérgező, nem hat a kevesebb, és persze nem akart dacolni a sorssal. Eldobta a kiöregedett mérőt, már bánta, esküdni mert volna, hogy azon máshol volt a jelölés.
Számolni kezdett, a másikkal hányszor adagolhatott többet, ezen az új mérőn alacsonyabbra vésték be a vonalat. A kockázat valóságossá vált a telepen élő negyven fős férfilakosság arányában. Most, amikor átlépett a kockázatból a valószínűségbe, a halál láthatáráig ellátott. Az eltelt idő, a fogyasztás gyakorisága, és a létszám statisztikája nemhogy megnyugtatta volna, hanem rémületet keltett: a tényleges veszély nem nulla! Mennyi szellem fog kísérteni életem végéig? Így tette fel a kérdést magának, mert ő aztán szerette úgy látni a dolgokat, ahogyan majd később fel fogja idézni, heted íziglen megátkozva.
- Márica! Elég ebből a fűszeres pálinkából! Valami hígabb teát készíts nekem! - a férje a gyomrát masszírozta.
Fellélegzett! Ez lesz a megoldás! Áttér a teára! Többé nem söpörte át a küszöbön a szemetet, ennek hatására ezután nem veszekedtek már. Éjszakára nem fésülködött meg, kinn a vízen nem veszett oda senki. A lányok kendőt kötöttek a viharban, és nem csapott a villám senkibe. Még én is élek. Ő a nagyanyám volt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-20 11:23:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-20 14:55:58
