Érzem, közel az ébredés,
a sötétből iramodva
tör elő a létezés
(a rozsdás síneken)
s zaja oly idegen,
a valóságba beleszövi
neszeit az álom,
függök pókfonálon,
pillangószárny zizzen,
hullanak új szavak
s már lelkemen az acélfonat
- az álomvonat elfut -
csak a rideg való...
(bádogvilágomra savas esőt
könnyez az Isten,
hisz jobb dolga nincsen)
