Benceversek - Ovi-Van mester

A csoportszobába kanyarodó dadus szigorú
pillantása nem hagyott kétséget. Az erő
sötét oldalának szolgálatában állt ő is.
Óvó néniről pár perce repedt le a kedvesség
maszkja, mikor bedőlt Roninak. Hogy Ő
törte el a legódaru fekete pöckét. Ő, aki
a világosság védelmére tett esküt mesterének,
akin bolygórendszerek lénymilliárdjainak sorsa
múlott, az öltözőszoba tornapadján ült, büntetésből.
Nem sejtették, kivel van dolguk. Érezte, ahogy
mellkasa mögötti rejtekhelyén mozgolódni kezd,
nő, nő, aztán robbanásszerűen szétárad
bensőjében, olyan hevesen, a szemén is kicsordul.
Nagyon jó. Higgyék csak, hogy gyenge vagyok.
Azzal nekifogott, hogy a padra hulló, folyékonnyá
sűrűsödött ERŐ-ből ujjával megrajzolja a jelet.
Ha kész, fénykardja materializálódik.
Sietnie kellett, gyorsan párolgott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-15 11:16:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-16 07:59:52