A vén kurva
Olyan lett az ősz akár valami vénülő kurva,
mintha évről évre tarkább rongyokba bújna,
és szinte hallom ahogy a girhes akác fülébe búgja:
- szépfiúka, jössz egy körre?
fel a hegytetőre, ott ihatsz az égből,
mielőtt fénye végleg összetörne.
Csak azt nem tudom, ki futtatja ezt a rohadt dögöt,
ilyenkor színpad a rét, de a díszletek mögött
gyanús a szél, mert tenyerébe köpött,
aztán úgy szájon vágta a tájat,
hogy az a sablonos lepkemintákat rögtön elfeledte,
és egyből tüdőszínűre köhögte a fákat.
Értem, hisz' én is voltam strigó, kockás kabát, kacsaorrú cipő,
saroktól sarokig, két bombanő,
(azóta Böbe a Camponában főállású jegyszedő)
de hol lehet az a másik? akitől jussoltam a csókokat,
rám ásít édesen az emlék,
és mosolygok, mert ő szerette a tarka rongyokat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-08 07:38:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-08 10:33:00
