mögül

főleg sötétedés után
már esélytelen vagyok
a védtelen ablak mögül várlak
egyre mélyebb fedezékben
a lakótelepek akár a fegyencek
úgy állnak a roskatag sötétben
egymásra borulnak az utcai lámpák
félelmetes és koszos esték ezek
üvegre tapadnak a szobákból szökő
félhomályra kapcsolt tekintetek
mindenütt bejártam már az utcát
most ismerlek meg csak úgy igazán
mikor a moccanások is rád illenek
meg az árnyak a szemközti ház falán
na és a tétova hangok vagy színek
amik a tieid soha nem voltak
de én összeraklak már bármiből
csak halljalak akár egyetlen szóra
mindent válladra veszel
s oly könnyedén sétálgatsz
az el nem mondhatóban
mint ha tényleg itt lennél most is
a lámpák között a sorban





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Bárka 11/1,
Feltöltés ideje: 2011-03-06 16:47:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-06 16:47:02