Hómámor

(Benceversek)

fiatal férfi kocogtat szabálytalan
ritmusképletet a latyakos járdán.
a frissen hullott hó láthatóan lenyűgözi
társát. Betámaszt, fuldoklik, nem mozdul.
rövid huzavona és a gazda beletörődve leejti
kezét, láthatatlanul távoli pont felé fordítja
üres tekintetét és mosolyogni kezd.
közel állok hozzá, tisztán hallom amit mond.
hóvak lettél haver? semmi?
legalább hóvakkants egyet.
az bódultan prüszköl, hempereg,
majd hirtelen megrázza magát, elindul.
figyelem ahogy eltűnnek, lenézek rá.
kérlek maradjunk, játszunk még.
megadom magam.
na jó, de haza kell, hogy vezess,
ha a játéknak vége van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-27 19:28:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-28 01:01:26