Hasonlat

A régi iskola épülete. Nem tanult szinte semmit. De ez most
mellékes. Gondolta. Fontosnak  érezte magát, ahogy döntését
a fekete urnába dobta. Kicsit igénytelen volt. Végül is,
édes mindegy hová pottyan. Választhatott. Ő választhatott.
Milyen nagyszerű embernek lenni. Szabadnak.
Kijövet hetykén végig a kongó folyosón, a vécé, merre is mondták,
jobbra, balra, tökmindegy, mindkét oldalon van. Már elfelejtette.
Büszke volt. Felelős állampolgár. Akarata az urnában. Igen, Ő
kezében tartja sorsát. Laza mozdulattal hátrarúgva csukta be
a vécé ajtaját. Kicsit levizelte a nadrágszárát, de ez most mellékes volt.
Megkönnyebbülve lépett ki a szabadba. Sütött a nap.
A lépcső tetejéről győzedelmesen körülhordozta tekintetét.
Mennyire szánalmas is a természet. Ahogy ott ácsorogtak némán,
azok a fák, a bokrok, ahogy bambán guggoltak lábaiknál. Égeti őket
a fény, lökdösi, tépi a szél, veri az eső vagy rájuk hugyoznak a
a kutyák, ők meg csak tűrnek, méla közönnyel, bármit.
Mint azok a birkák, a tévében. Pár csaholó, fogcsattogtató, fekete
eb és bárhová beterelhetők. Félelmetesek ezek a dögök. A gazdájuk
csak int nekik, jobbról keríts, aztán meg, balról keríts, s azok
olyan ördögi ügyességgel teszik a dolgukat, mintha egyenesen a sátán
kutyái volnának. A sátán kutyái. Micsoda hasonlat. Istenem, még jó,
hogy nem vagyok hívő. Gondolta. Azok is olyanok, akár a birkák.    






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-24 23:47:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-25 10:44:34