white lady
amikor először láttad a tengert,
eltűnt az idő, nyomában ablak
nyílt, de csak lefelé mehetsz, és
azt a lépést (most) nem teszed meg,
kis köröket rajzolsz a fövenyen,
a betűk is elmosódnak a könyvben,
egy white lady, amire vágysz, de
üres a tárcád, a pultoslány mosolyog,
zárás után még maradnál, tömény,
csillagtalan éjszaka (a halak oldódnak
a vízben), és az utcasarkon, mielőtt
befordulnál, a falhoz lapulsz, majd
figyeled, ahogy tovasiető árnyékod
valakit hiányol
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-21 15:52:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-21 15:52:46
