Benceversek – A szörnyeteg

Mostanában menetrendszerűen belealszok
az altatásba. Talán az extra széndioxid, amit
néhány centiről pumpál felém szorgalmasan.
Menetrendszerűen riadok is. Arra, hogy mocorog.
Istenem, már az elején tudható volt, hogy rossz ötlet.
Hiába alszok el korán, ilyenkor éhezik meg a szemét.
Felkelés, felkelés, jobb ha elindulsz, úgysem áll le.
Először csak motoszkál, aztán ha nem kap semmit,
rohangálni kezd az odújában, felugrál, kaparja a falat,
elviselhetetlen zajt csap. Egy ó, hogy dögölnél már meg-
gel hagyom ott a part közelben ringó, nyolc órai puha
párnákkal bélelt csónakot. Hozom, már hozom, leállhatsz
te rohadt torzszülött. Nesze. Na, mi van. Zabáljál,
sakkszoftver, hírturmix, fórumozás, a végére ezt
kis szénhidráttartalmú verset is tömd még a pofádba.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-19 21:13:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-19 23:02:29