Derült egekben

Vidám családi ünnepen a derült égből, megjelent
Nesa néném. Feljött valahogy. Átellenben lakott.
Hetente többször is nyikorgó talicskákban tolták az
árokpartról hazáig. Az emberek a fejüket csóválva adták
egymásnak, viszik már, viszik már a Nesát megint.
Mire hazaértek vele, fekete ruhában, csendesen sírva,
már ott állt az anyja a kapuban. Inkább csak a földet
nézte, ahogy halkan megköszönte, hogy hazahozták a
lányát. Nem volt senkije rajta kívül, nem sírt miatta
más. Nem hallotta azt a puha neszezést sem, amit a
peremen átlógó szárnyak evezőtollai keltettek, ahogy
lágyan tolták a testet előre a hatalmas kékségen át.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-19 10:59:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-19 11:00:31