Eső után

Sétálunk a fasorok közt, könnyű
szél az arcodon, avarba süpped
macskalépted, marad a szótlanság.
Válladon megpihen a harangozás,
távolodsz zsebedben az összegyűrt
délutánnal. Viszed valahová. Utoljára
érsz hozzám, szemedben a horizont
vékonyka vonalával. Tanácstalan vagyok
akár egy temető. Végigsimítod szélverte
arcomat, fülembe súgsz egy részletet
abból a harangozásból ami rád tapadt.
Majd továbbindulsz a végeláthatatlan
járdán és elvékonyodsz a ki nem mondott
mondatok oszlopai közt. Eltűnsz a félholtra
vert tájban. Mire magamhoz térek már késő.
Hiába fordulok feléd, mert nem tudom
hol lépted át a szép ívű szivárványokat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-18 20:56:11
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-18 20:56:11