Vihar után

Bőrig áztál drágám
ebben a heves
érzelmi zivatarban,
amit sokáig vadul
zúdítottam rád.

Szárítkozz meg és öltözz át,
mielőtt teljesen
át nem veszi ruhád
a giccses romantika
áporodott szagát.

Most már tudom:
ha tollam épp nem fogott,
nem a tinta
volt fogyóban,
a papír undorodott.

A fiók mélyén
porosodó régi szövegek
irtóznak maguktól, mind
öncsonkításba kezdenek
s fecnijeikre hullanak.

Zsinórban vagy századjára
rabol ki az idő
és viszi el minden emlékem.
Precíz és profi tolvaj,
sose tudom rajtakapni.

Semmi kép, semmi hang
csak néhány betű
maradt meg nekem. Nem sok
de arra pont elég, hogy
kirakjam belőle a neved.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-16 18:09:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-16 18:11:25