várakozás

tudtam hogy nekiesek
az üvegbetétes ajtónak
emlékszem az arcára
a szűk folyosóra
álltam a végén
még el sem kezdte
én már behugyoztam
vártam elmúlik
a harag
és meglátja
a szárnyaszegett angyalt
aki ott állt előtte
inverz glóriában
de megint
mindig elrepült
a pillanat
a glória maradt
a földön
aztán helyére került
az angyal megfordult
és nem várja
hogy elmúljon
hogy lássa a folyosó végén
magát összehugyozva állni
szerintem még mindig
nincsen róla halvány fogalma sem
mennyire gonoszak a gyerekek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-14 23:15:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-15 07:56:07