A vörösek csodája

Szürke fátyol borul a fényre,
vér csillagok szállnak az égre
s hullnak kokárda könnyek,
álmok álmodói jönnek.

Fel- felharsan konok zajra
a hatalom éhes raja,
és tétlenül balra dőlve
ring a pusztulás bölcsője.

Titkon imát mormol a nép.
Elvetett sorsunk méla lét
kopott csillagok  fénye ég,
vörös és sárga szövetség.

Pusztító elv, halott remény
csüggedés mindenki szemén
hazug ígéretek földje
szegény népet hagy gyötörje.

És ha gyászra kerül a sor
utolsó falatért rabol
a vissza- visszatérő kor,
ez a magyar halotti tor.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.