Hozd a tavaszt
Úgy hiányzol, úgy kívánlak téged,
mint fagyos földnek kell a napmeleg,
hozd a tavaszt, már csak arra kérlek,
hogy képzeletben sétáljak veled!
Kezed kezemben, mint réges-régen,
andalogjunk város -széli tájon,
szívünkben, mint a Mozart-zenében
ifjúságunk múlt szépsége fájjon!
Nem törődve semmi elmúlással,
két meglett ember ujjong, hogy szeret.
Fagyos tél van, mégis a madárdal
csendül fel bennünk; boldog képzelet!
Elmegyek majd hozzád nem sokára,
s madárfészek repül rá a fára.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-09 06:25:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-09 06:25:43
