Mólón

emlékké lett és elhajózott végleg
minden hímzett jel s raccsoló szavak
jege jóka jejti a legszebb meséket
régen megőszült a szőke pillanat

azt hiszem ma messze tudnék szállni
még az albatrosz álmánál is távolabb
pedig kedvem sincs e kőről fölállni
de lelkem elröppen a testem itt marad

és fegyelmezi tovább (ki tudja meddig)
az elbóklászó burjánzó sejteket
szinte éget e késő délutáni csend itt
sirály köröz fölöttem vajon Ki lehet?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-04 22:34:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-07 22:08:14