Az ember életútjának felén él... Egy nagy sötét lő. Erdőbe jutottam.
Az élet végülis bizalmi kérdés,
és reflexek sora;
Isten függönyök mögött csöndben figyel -
nem lát, nem is akar;
tudja: a figyelem a fontos, nem más...
vidya - fordítás
szanszkritból, döcög még a nyelv, nem vitás:
mondjuk éberségnek
Célkeresztbe ki vett, sose tudom meg,
ő lát engem, én nem -
se magam, se őt, tán torkolattüzét,
mint fényt, vagy csillagot,
de nem kiút, ha pontban rám gondolt,
mert "előbb vagy utóbb
mindenki megtér: ki a golyóhoz, ki
a vadhoz"; döntöttem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-02 22:13:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-02 22:13:25
