'56
Kilencszázhatvahatban, így szeptember táján, az egyik este átjött hozzánk Pástét bácsi. (Erikának az apja) Az utcában nagy tekintélynek örvendett, hiszen a sok téeszcsés, téglagyári munkás, kubikus és rendőr között ő egy igazi világlátott embernek számított. Nemzetközi Kalauz volt. Az NDK - Abony viszonylatot számtalanszor megtette. Szóval, a konyha asztalnál ültünk, amikor Pástét bácsi sejtelmes vigyorral, gyújtott rá esedékes cigarettájára, aztán köhögött egy jó mélyről jövőt, és jó hosszút. Végre megszólalt, no Berci szomszéd, lesz-e 66-ból 56? Apu csak a vállát vonogatta, majd , hogy mégis mondjon valamit, kicsit körülnézett, mintha azt mérlegelné, hogy szóljon e a kölykök előtt, aztán csak odavetette, hogy a ruszkik úgyse engedik Pástét szomszéd! Húgommal összenéztünk a különös találós kérdést hallva. Aztán csodálattal néztük Pástét bácsi szokásos mutatványát: a cigarettahamu megtartását az utolsó szívásig. Bámultuk, hogy a cigaretta henger, hogyan lesz ugyancsak hengeres hamuvá, dacolva a fizika törvényeivel. Figyeltük, mikor omlik már le és válik végre porrá…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-01 11:31:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-05 19:33:07
