Fákról, apával (II.)
Az udvaron pár éve álltak még a fák.
Nyaranként egyet vágott ki közülük
apám. Két éve épp a gallyakat tüzelte
el, miközben híreket néztünk, egy görög
erdőtüzet. A lángokat figyelhette egész
Európa, és aki figyelte megnyugodhatott,
hogy a tűzvész elkerülte őt. Néhányan
talán körbenéztek és nyugtázták, hogy
a családjuk ép, aztán nem gondoltak
többet a fákra, újra gyökeret eresztettek
a valóságba. Apa is bejött, csak annyit
mondott, hogy a hamut már elkotorta,
miközben kint az erdők égtek, bent
az oxigén.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Bárka, 2010/6
Feltöltés ideje: 2011-01-28 15:58:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-28 15:58:16
