megint
Előre szólók, ne lepődj meg,
én úgy szeretek, hogy szeretek,
amolyan ősi módon;
az éj fekete fóliája
összezár minket
egy kockás plédbe,
a hajnal meg kibont,
látod, meztelen vagyok,
a fény a pizsamám,
gőzölgő kávé jobb kezedben,
a ballal rázogatsz, hogy
keljek fel.
Durcás vagyok
ezt az álmot is
lekéstem. Már megint.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-22 11:04:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-22 11:04:13
