megint

Előre szólók, ne lepődj meg,
én úgy szeretek, hogy szeretek,
amolyan ősi módon;

az éj fekete fóliája
összezár minket
egy kockás plédbe,

a hajnal meg kibont,
látod, meztelen vagyok,
a fény a pizsamám,

gőzölgő kávé jobb kezedben,
a ballal rázogatsz, hogy
keljek fel.

Durcás vagyok
ezt az álmot is
lekéstem. Már megint.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-22 11:04:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-22 11:04:13