Menedékhelyen
A szürke hó
A fák ágairól
És a tetőkről
Már leolvadt
És koszos pocsolyákba gyűlt
Az út mellett
Amin ballagtam haza
Macskáimhoz
Egész éjjel virrasztottam
Hetven ember álmát őriztem
Hetven magányos kivert ember
Szuszogott
Hortyogott
Krákogott
A zsúfolt
Izzadságszagú hálókban
Aki felébredt
Kijött és rágyújtott
Pár szót beszéltünk
Inkább hallgattunk csak
És visszabújtunk saját világunkba
Ő vissza az álmaiba
Én a verseimbe menekültem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-14 18:48:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-14 18:48:27
