Magányos dal

Emberek őrzik az álmaikat
Félve suttogják vágyaikat
Azt hiszik egyszer elérik majd
Igen, azt hiszik egyszer elérik majd

Az utcákat járom, lázas a test
A nehéz nap szememre fátylat ereszt
Elérek én is valakit majd
Elérek egyszer én is valakit majd

Jön majd egy lány, ki velem marad
Megérti majd a vágyaimat
Nem lehet többé magányos dal
Nem lehet többé, oh nem, magányos dal

Évek teltek azóta el
Lassan, nagyon lassan ébredtem fel
Nem jött el senki, hogy velem legyen
Nem jött el senki, oh nem, hogy legyen nekem

Egyedül telt el ma is egy nap
Hiába vártam az álmaimat
Magányból született most ez a dal
Magányból születhetett megint egy dal

Az utcákat járom, hűvös az est
Az eső az arcomra patakot fest
Eltemettem rég a vágyaimat
Elégettem rég, igen el, az álmaimat

Nem várok többé senkit sem már
Egy van ki jön, a biztos halál
De addig még születik magányos dal
Addig még születni fog sok magányos dal





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.