Magyarok, mi futballnemzedék

Magyarok, mi futballnemzedék
(így csúfol ki minket a világ),
nemrég volt az vagy ó, de rég,
hogy másképpen néztek miránk.
Most a magyar meg nem áll a lábán,
ha be kéne rúgni, nem megy be
s nem csinálsz semmit fiaid látván
"mi atyánk, ki vagy a mennyekbe."

Mennyi gyermek és anyuka, apuka
kiáltaná már, ott van a gól,
de minden percünk hatalmas kapufa,
lövésünk sincsen, hogyan van jól.
Elindulunk, mert fújják a sípot,
de mindig másé a támadó övezet
s már mindannyiunkat elcsitított,
hogy újra mi kezdünk közepet.

Miért tartunk ott, ahol tartunk
s ezzel miért viccel, aki viccel?
Ha annyi átkozott edzést tartunk,
hát miért marad ki a ziccer?

Miért akadunk folyton lesen,
miért nyom el százszor a vendég,
miért érkezünk hátra kevesen,
miért van, mintha elől se lennénk?
Nemrég volt csapat vagy ó, de rég
(mindenki tud valahogy valamit),
de miért nincsen köztünk egy derék,
ki újra nagyokat alakít?

Hol vannak a nagy régi meccsek,
hová tűnt a százezer hajrá?
Miért kell mindent elfelejtsek,
mielőtt fülem egyszer hallná:
"Magyarok vagyunk, a futball népe,
győzni születtünk, egy a fix!"
S olyat senki nem beszélne,
hogy itthon is már jó az iksz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-06 15:43:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-06 15:43:18