úgy csöpög rám az egyedüllét
vágódik arcomba sok miért
a hideg hűhó semmiért
mint csepegő percek a ketrecben
úgy csapódik a fesztelen
éltembe szorult vad vigasz
hogy hallgatok még rekedt
sikollyal s nem tudom ki az
ki bírja még e panaszos hajszát
s megtalálja hamvadó nyomon
összekuszált homlokon
az idő girbegurba rajzát
