ül, vár
„Sötét veremből kitárt ablakba mászik
fekete falban mint Hold, lebeg az ablak
elérhetetlen magasban megtelepszik valaki.”
(Takács Zsuzsa)
nehezen fértem be az ablaknyílásba:
szerencse, hogy utoljára ott keresnél –
hagytam egy cetlit, hogy ezúttal
ne a lábtörlő alatt kutasd
a kihullott hajszálaimat.
(igaz, talán ébren vagy még: késve
teríted le a lepedőt csütörtökönként,
az álmokat előre mondod tollba,
hogy aztán pénteken korán, a párna.)
egy utóirat nem árthatott volna -
ugyan tudom: ha nem vagy odalent,
mindegy is, mit és hogyan volna,
ha nincs, ami halkítsa lassan, - mielőtt eszmél -
de biztosan érkező koppanásomat.
ps.
„ne feledd, ami marad: tedd
a mellkasom mögötti deszkarésbe.”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-12 22:22:05
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-12 22:22:05