harmadnapon
cefetül süvít odakinn.
mindig magára gondolok.
már harmadnapja, hogy halott,
hát ideje feltámadni!
a konyha ablak, zokogás.
hangtalan. megfojt. szétfeszít.
nem bírok a gondolattal:
testét fagyos földbe teszik.
pedig tudja, sosem sírok.
az gyengeség, női fortély.
feladok harcot, és a leckét:
két ránc mélyre temetem önt
a homlokomon, hogy a tükör
lássa ember arcát, minden
magányos, szokásos estén.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-10 22:52:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-10 22:52:22
