Laura

Úgy illene, ha őt most festeném,
egymást tovább folytató vonalak
szűkülnének ott a test felén,
másutt szabadabb voln' az alak

s lassan teljesedne ki a vászon
és megkapaszkodnának a színek
s arcával, amíg bogarászom,
csak kidomborodna az ideg

a homlokon s kitörne a két szem,
a pillák, az okos szemöldökök,
majd orra, szája lenne készen
s ott volna benne az az örök,

tragikus mosoly. Ott volna benne.
Kútban a gyermek, gyermekben a kút.
Sikoltást festenék a csendre
és békés ölébe - háborút.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-09 21:09:41
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-09 21:09:41