Arra tifelétek


Arra tifelétek
megrogyott, tejes fellegek
szipognak, bőgnek,
s támasszák a Kárpátok
szemöldökének
hasukat: mit üzensz ma haza hát?
S van olyan, ki szódban
talál magán kívül
mást is, Magyar Ararát?

A világnak része a veréb,
de színt csak különbség adhat,
az izom, igaz, vénül, de a szív
az örököse minden pirkadatnak:
hazámat belakom szerelemmel,
s leülök szemben az ajtóval,
mert a megosztott lélekzet
jobb, mint a birtokolt sóhaj.

Arra tifelétek is így szeretnek?
A fát, a felhőt és a napot
megölelgetik énekszóval,
s táncba roppantják a bánatot?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-04 12:38:23
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-04 12:38:23