itt Európában

hol a láva máglyára veti magát
a kenyér kovászba magját
némuló nyelved
izzó ajkamon fehéredik
partom hidaidon rágódik
indigómra vetül mélyed
lázgörbéd tűzköveim boltozata
falaid súlya hű valója

ha így véded magad
önmagadnak hazudod a békét
a jelenés átadja magát az Akaratnak
ami álmunkban
tudtunk nélkül hagyatkozik
aztán meg velünk
igaz arca az újnak le- és befejez
igéink belepirulnak

már valótlan
felszállnak a hangjegyek
ahonnan kiléptek
hiányok martaléka
fogja egymást
kételynél szilárdabb emlékezve
újraszüli terhét
jel és kép nélkül
álmodnak szobrok
a fák csupasz keresztről
jelképül
pedig…

… pedig úgy szerettük egymást!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-03 07:35:39
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-03 07:35:39