kövek afrikából
érzem rajta
egy beduin ajkának üres vádijait.
(apró karcolatok, benne ragadt
üres szavak.
ujjlenyomatom redői közé olvad
halvány labirintusa.
mindjárt összetöröm
pedig tudom, hogy sose fog menni.
felesleggé morzsolom
azt a keveset is.
nekem így nem kell.
az egészet akarom.
kell a szahara homokja
kell az összes apró kavics.
mindent eggyé gyúrva, pont olyanná
tenni, amilyen lehetett volna
de igazán sose volt.)
elharapott végű vádik,
nem a víz,
a gondolat vájta ki őket
egy beduin ajkán.
a gondolat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-30 16:38:39
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-30 16:38:39
