ma ilyen
unok ma mindent, mi szó, mi fecsegés
betűsorok jönnek:
szüntelen hóesés
szakadnak rám a rímtelen sorok
értelmet nekik én
aligha adhatok
töretlen kúszó gondolatinda
fáradt szemem előtt
idétlen sorminta
állj fel, menekülj, retour à la nature
bár ezt így nem írta
a jó öreg Rousseau.
hamis a világ és buta az ember
ha én is az vagyok
soha ne keljek fel…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-27 17:55:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-27 17:55:33
