déja vu

Jönnek bólintanak
hagyják leülni
mintha már réges rég
de legalábbis nem
délután öt óta
terpeszkedne ilyen
rohadtul otthonosan
az életünkben
majd pont én
fogok vacakolni vele
agyamban a sok kis
démon egyszerre bólint
hát tényleg itt van
ettől a végtelenül hosszú
kénkő szagú pillanattól
lehullik az akarás
egyetlen meghátrálássá
válik az összes idióta
elméletem
neki már úgyis minden
déjà vu









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-26 19:07:47
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-26 19:07:47