Szellemkép
Azok a nyarak. Ezért kopoglak
képernyőre minduntalan mama.
Hej, a paprikás csirke illata!
Ahogy aranyló levek csorognak
le államon. Mert úgy faltam mint a
boldog állatok. Te csak nevetted:
„Városon effélét nem ehetnek.”
Este az estikék mellett, kint a
lócán várod jöttöm hűségesen,
figyeled a Csepel hangját, mikor
gurul végre haza az a selejt,
öreg jószág. Perlekedsz tán velem,
de lavórban tiszta vizet hozol.
Ülök itt mama, mint egy poltergeist.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-24 23:27:47
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-24 23:27:47
