Csordakút

Az összes világnyelven pici rést üt,
pedig csak néhány millión beszéljük,
de hallódik az örömből, hogy baj van
a betűfüzérekből hajtott dalban,
bár formál embert fűszálnyi darabban,
vad nyers zöldje már lefordíthatatlan
s mint villám-verte ecsetnek a tájkép,
nem írható le semmi nyelven másképp,
pont olyan, mint két csillag közt a hajlat,
nagy nyári éjek álmodták magyarnak,
míg bírom éhét, hadd legyek az őre,
hadd hajtsam ki az égi legelőre,
és mondjak őrző imát térdig hitben,
míg betűinek vizet húz az Isten.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-22 09:40:17
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-22 09:40:17