miegymás
minden áldott nap
lépcsőt hajtok lábam alá
a föld alá megyek
lent hurcolásznak
aztán a felszínre jövök
és úgy érzem magam
mint új fejtés amiből
még bármi válhatna
akár ember is lehetnék
de nem ezért nézem meg
órám hanem hogy siessek
mert magam széthordtában
váltom meg a világot tőlem
aztán mesélem utódaimnak
mennyire nem voltam soha
ők is véletlen születtek
amikor valaki rossz fele jött ki
a mélyből ahol örökre lent
maradt árnyékom csöndben
és tudva jövőm időtlenül
csak baj ne legyen
mert akkor hiba csúszik
a programba és
hétköznapjaimban metrózom
munkahely miegymás
gyártom jövendő emlékezetem
amerre gyerekeim vannak
és állandóan órámat bámulom
mert rajtam múlik
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-19 10:55:36
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-19 10:55:36
