Hallgatom

Hallgatom halk szavaid tél
fáznak a csillagos lelkek
a hold az ablakon épp kifér
éji macskák feleselnek
átjárja bordám hideged
lecsüng a szó mint a füst
távoli tájakkal hiteget
az ólomöntött rézezüst

Már megmártóztam hűseit
mely holt lelkeket átitat
csöndes éj a cúg feszít
a dönthetetlen harc miatt
van tőröm amit még fényesít
hajnal-füvein a „mái nap”
kihúnyt a hold a dér pedig
belepte hegyeim fáimat

És felfal a perc az ezredév
folyóm alatt az ócska mélyek  
bár magam lettem a létfenék
(némi sodrás tűnt veszélyek)
szent valóság őskövület
özönvízben kozmoszhomály
(csillagom küld szünetjelet
múló időm így csordogál)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-16 10:51:20
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-16 10:51:20