Egy lírikus epilógja

Csak te bírhatsz versednek hőse lenni.
Rossz város-zaj a kíméletlen űrben,
mindenséged féreglukát belengi  
pár hülye sor  – a menny nem vár, csak hűl fenn –.
Hová is utaznánk tovább veled mi,
ön-hevedtől, tenmagadba fűlten,  
ne kínlódj, tered csak néhány centi,
ha farkad vered az éji fényezüstben.

És azt hiszed a bűvös kör kitárul,
mikor sandán még kibukkansz a vízből,
mint tenyered, ha épp popsi alá nyúl
és rácsapnak, úgy maradsz magadra,
mert nem jön már más, csak a turha-íz föl,
ha makogsz  tovább, új verset hadarva.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-16 10:29:20
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-16 10:29:20