Köd
Mióta élek vele és fogalmam sincs, mi jut eszébe a ködről. Nem konkrétan arról a novemberi ködről, ami most vesz körül bennünket. Bár erről biztosan eszébe jut valami, ahogy nekem például a porlasztott tej, jut eszembe róla. Ami nincs, így aztán meginni sem lehet. Pedig olyan mintha nyelném, ahogy gázolok benne. Könnyű benne gázolni annak ellenére milyen sűrű. Szinte észre sem vesszem, min megyek keresztül. Mint egy, nem tudni milyen vastag, átjárható tejfal. Tejfal sincs, most sütöttem ki, de ha eszébe jutna valami a ködről, nem erről konkrétan, lehet, hogy egy fal lenne az. Aminek nem tudni hol van vége. Én legalábbis nem tudom, ennek hol van. Egyáltalán van-e az efféle dolgoknak vége, olyan értelemben, mint ahogy a falak végéről általában tudni lehet, hogy van. Hol lyukadok ki, ha majd kilyukadok valahol. Mármint, melyik oldalon leszek, erre gondolok. Ha kiérek belőle, talán megkérdezem. Azért talán, mert tartok tőle, nem válaszol majd világosan. Bár ő azt mondja, gőzöm sincs miért, éppen én vagyok az, aki általában ködösít. Én meg nem értem, hogy mire gondol. Pedig tényleg szeretném tudni. Ahogy azt is, hogy mi jut eszébe a ködről. Nem arról konkrétan, hogy benne gázolok, hogy olyan, mint a tej, nagy kortyokban nyelem, még sem lakok jól vele, és fal is, mintha átmennék rajta, és nem tudnám, hogy melyik oldalán lyukadok ki. Nem erre gondolok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-11 17:50:25
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-11 23:04:34
