Temetés

Meghalni alig mert
példázd róla az embert
szenvedni nem hibázott

Összekuszálták a kezét
imára mint egy papnak
hanyatt fekszik az akaratnak
a végtelenbe küldjük
járja ki a hozsannát magának

Csalás nélkül nem lehet szeretni
remegő fejjel rátalálni
mikor bólintanak innen

Csontfogú szörnyek szája
nyeli a fogatlan jótevőket
kezemben pipogya kés

Temetés
októberi köd
settenkedik a szívünkbe
sziszeg a bögre
éget az anyatej
kongatnak mintha tűzvész lenne
ha valakinek lenne kedve
fintorogva és fenekedve
fohásznak gyűlni a szívekbe

Itt állunk
ünnepélyesen
begombolt bűnök
melegítenek minket
visszahúzódik a tekintet

Elmúlás
undorító fekete gyász
fekete fény
mínusz eggyel beszorzott csillag

Bizsergett mindig a lába
beköszönt éjszakára
fedőt tett a teára
felesleges most már a hála

Szemén göröngyök kövek talpfák
elmorzsolt hegyek
hátán tekintetek
fekete fejűek finomsága

Varjak gyülekeznek a csemegére
siratóasszony az elaggott béke
fekete pántlikák tündöklése
időtlensége
értelmünk érthetetlensége
megdermedt mocorgó vére

Ez lenne a vég

Te bátor
reszkess ha nem vigyázol
arcodba suhint a fátyol
fekete fátyol
fátyol-puhaságú sötét

Belédhasít
megnyomorít
kimondja a neved

Didergés mögé bújt meleg
maga a tűz
langyosított életed
eleven ellensége

A temetésre
ímhát kijöttem
mögöttem állnak a fák
belül halott
kívül jelöltek
a könnyek előlegek
büntetlenség bérletesei
lesik a láthatatlant
lobogó boldogságot
hogy ők nem ott vannak
hanem innen a semmin
a letagadott semmin
az elnevezett semmin
a le-nem-hullott-lombú-semmi
árnyéka előtt
a bűnök után
megpuffadt becsülettel
teletömve
istentelenül vagy isten előtt
kikefélt kegyelettel

A temetésen az ember
csupa bizalom
ó irgalom ó irgalom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-06 06:11:11
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-06 06:11:11