Őszi dal

Lassan, lassan velünk az ősz,
a nagy festőművész,
néhány hétig még elidőz,
utána halni kész.

Ecsetje ezer színt kever
a múló tájakon,
lába előtt a nyár hever,
a teremtő rokon.

Az ősz az elmúlás jele,
hogy végül majd a tél
oly mozdulatlanná tegye,
hogy higgyük. már nem él

a természetben millió
eddig nyüzsgő bogár,
felfüggesztve a dáridó,
míg jön a fecskepár.

Az ősz olyan, mint én vagyok
már hetvenévesen -,
fölöttem néma csillagok
hunyorgását lesem.

Anyám rég oda költözött,
a cím nem ismerős -,
látja a tar ágak között:
nekem is itt az ősz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-25 02:56:14
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-25 02:56:14