a tükör impressziója

hajadat igazgatod
a tükör mögötti csöndben
fésűd láthatatlan íveket
rendez a semmibe
néha egy pillanatra megállsz
mintha ott sem lennél
kételkedsz a porcelánhideg éjszakába
csak az angyalok képesek
ilyen csöndben lenni
eltávolodik tőled a tér
végképp magadra maradsz
aztán kezed lendül
még egyszer beletúrsz
s felejthetetlenül
a füled mögé simítod
az elárvult tincseket
én csak nézlek
a metsző résen át
észrevétlen vagyok
tanácstalan hunyorgok
valahová kívülre szorulva
ahol már biztos nem veszed észre
mennyire szégyellem
hogy csak ennyire szeretlek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Agria, IIIévf. 3.
Feltöltés ideje: 2010-10-21 13:56:59
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-21 14:06:12