Szatori előtt

(Benceversek)

Anya káposztástészta legyen, de ne legyen rajta káposzta.
Hiába mester, nem halljuk az egy tenyér csattanását.
Nem tudjuk magunkat kialudni. Állandóan égnek a lámpák.
Mesterséges a fény. Hiába a tájfun, az isteni szél, az eső.
Pár mellékszál elfüstöl a periférián, jön egy zárlat, de csak
rövid. Az erőmű belül csontszáraz és dübörög szakadatlanul.
Áramot gyárt. Bármiből. Egy Van Gogh festmény, A Sors
szimfónia, a Messiás keze a homlokon, friss fahéjas kalács,
májusi reggelek orgonabokrai, minden bedobható, mindent
megzabál, okádja az áramot, a műfényt.. Hogyan aludja
ki magát az ember így. Pedig ki kell aludnia előbb.
A kiotói tésztafőzők is teljes bizonyossággal állítják.
Nincs ezen mit megérteni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-21 07:52:27
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-21 07:52:27